HÍREK

Ezen a napon hunyt el Titkos Pál, aki világbajnoki döntőben az első magyar gól szerzője volt

2019-10-08

Ezen a napon hunyt el Titkos Pál, aki világbajnoki döntőben az első magyar gól szerzője volt

Titkos (Titschka) Pál (Budapest, Kelenvölgy, 1908. január 8 – Budapest, 1988. október 8.), válogatott labdarúgó, világbajnoki ezüstérmes, balszélső, mesteredző (1961).

1926-ban mutatkozott be az akkor induló profi élvonalban a Budai 33 színeiben. 1929-ben igazolt klubunk profi csapatába, a Hungária FC együttesébe, ahol 1940-ig játszott, annak feloszlatásáig. Összesen 232 bajnoki mérkőzésen szerepelt, 97 gólt szerzett, 2 bajnoki címet  (1935-36, 1936-37), és egy Magyar Kupát (1932) nyert. Az 1936-37-es győztes bajnoki idényben az év labdarúgója lett.

1929 és 1938 között 48 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben és 13 gólt szerzett. Tagja volt az 1938. évi világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek, s ő lőtte az első magyar gólt vb döntőben. 1950-55 között a Magyar Labdarúgó Szövetség főtitkára volt.                                                                                                          

Az MTK örökös bajnoka.

A második világháború után az újraszervezett MTK edzője volt az 1946-47-es idényben. 1950-ben a Kelenvölgy edzőjének nevezték ki. 1955-től 1956-ig állami edzőként a válogatott mellett tevékenykedett.

1957 januárjától az egyiptomi Al Ahly trénere, 1957 és 1959 között az Egyiptomi labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt. Egyiptom rendezte az 1959-es Afrikai Nemzetek Kupája labdarúgó tornát, amit megnyert és ezzel kétszeres tornagyőztes lett.

1959 és 1962 között a Salgótarjáni BTC vezetőedzője volt. 1963-ban a Zalaegerszegi TE edzőjeként dolgozott. 1964-ben a Szolnoki MTE trénere volt. 1965-től 1967 decemberéig a Kecskeméti Dózsa vezetőedzői posztját töltötte be.

Összesen 113 bajnoki mérkőzésen ült a kispadon az NB I-ben.

Titkos minden idők egyik legkiválóbb magyar balszélsője volt. Többnyire alacsony vetélytársaival szemben már jó fizikai felépítésével, erőteljes alakjával feltűnt. Pompás fizikuma nagy gyorsasággal, lendülettel párosult. A labdát mindkét lábbal kitűnően kezelte. Gyakran ellenállhatatlanul futott el a szélen és nagyszerűen adott be. Ha tehette, határozottan tört kapura és igen veszélyesen, nagy erővel lőtt. A labdarúgó szélvészgyors elfutásai látványosságnak számítottak. Egy-két csellel becsapta védőjét, azután feltartóztathatatlanul robogott a labdával.

Ha nem volt belül védőjátékos, egyenesen a kapu felé tartott. Ilyenkor lendületből óriási erejű lövést zúdított kapura. Ha a helyzet úgy kívánta, a vonal mellett futott el és pontosan ívelt vagy lőtt beadással teremtett gólszerzési lehetőséget társai számára. A védőkkel bátran felvette a harcot, nemigen lehetett elnyomni. Sokat mozgott, gyakran vezetett helycserés támadásokat. Annak idején kontinensünk legjobb balszélsői közé számított. Jobbszélen is válogatott klasszisnak bizonyult. A magyar nemzeti csapatban 4 alkalommal ezen a helyen szerepelt. Legemlékezetesebb játékát 1930. szeptember 21-én, az Ausztria elleni mérkőzésen (3:2) nyújtotta.

Nyolcvan évesen hunyt el, Budapesten a Farkasréti temetőben nyugszik.

Kapcsolódó cikkek

Ne maradjon le egy eseményről sem! Iratkozzon fel ingyenes hírlevelünkre:

Szponzorok

Prohuman